In Bruges - Erőszakik

először is: Brendan Gleeson-t nagyon bírom. Colin Farrell-lel sincs különösebb bajom, jó színész, sőt. Ralph Fiennes is elég korrekt szok lenni. bírom még továbbá, ahogy az angol angolok pofáznak, főleg, ha a tanyasi, tájszólásos angolt nyomatják, fura kiejtéssel, elharapott szavakkal (Guy Ritchie-filmekben pölö). és ha egy filmnek patent a sztorija, frankó a zenéje (itt: Carter Burwell, ki más?) sőt, bónuszként még egy helyes nénikét is láthatunk (sőt, igazából kettőt), akkor az már több, mint oké. ebben a filmben mindez benne van. meg a helyszín, a szép kis belga város, Bruges (amit "brúzs"-nak ejtenek végig, de a port.hu-n valaki beírt, hogy igazából Brugge - ahogy írod, úgy ejted). nem akarok már elkoptatott szuperlatívuszokat pufogtatni, látni kell és kész. főleg, ha valaki egy klappolós, nem túl hivalkodó, simán csak JÓ filmet akar látni... mondjam, hogy az év 3. legjobb filmje nálam? ajjaj, túl sok lesz már és még bőven az elején vagyunk 2008-nak... de ha egyszer jó film!! finom humorú, jó színészekkel, jó zenéje van, szép a néni is... no komment, húzás a moziba, ezt egyétek, ne a fos tortát. fura amúgy, és jópofa, hogy tényleg tanyasi angolt nyomnak végig a főszereplők: még B.G. talán nem is annyira, de R. Fiennes vagy Colin bátyó vajon az amerikai filmjeikben is így beszéltek volna? Lord Vordemort ilyen akcentussal nyomná le Harry Pottert?:)) na, hát nem tudom. a zenéről meg még annyit, hogy igen komor dallamok is előkerülnek, minimál-zongorás, nagyon jó. nem hiába, Carter Burwell az egyik legjobb manapság. (olyan, mint a magyar fordításoknál Speier Dávid, amikor felkapom a fejem, hogy ez a szöveg mitől ilyen jó, vajon kinek köszönhető, richtig ő lesz az - a filmzenéknél kb. ugyanígy vagyok Mr. Burwellel).
(ui.: a rajzot én is pattinthattam volna, de inkább csak kölcsönvettem - tökjó amúgy)

Crank

barom: ez a szó jutott eszembe erről a filmről. viszont szigorúan pozitív értelemben. mert ekkora túlfűtött hülyeséget régen láttam. jó pörgősre vágott, klipes-bunyós-robbantós, néhány valóban szellemes poénnal (pl. a békítő feka, vagy a honvédő nagyik; a public sex az én pironkodó lelkemnek már kicsit sok volt, hehe), repkedés, pörgés, tempó, végig abban a tudatban, hogy a főszereplő, akinek elvileg szurkolni illenék, maga is egy szemét gyilkos (aka erkölcstelen alak). Jason Statham itt pont úgy kerül elénk, amilyennek a gyenguszka Szállító 1-2-nek csupán a plakátjain láthattuk: egy stukkeres, száguldó akrobata állatként - csak itt még tahó is. sok akciófilmből pont azt spórolják ki, amit nem kéne: az akciót. vagy beletesznek ugyan mindent, de hiába, mert az egész hóttfáradt marad (lásd: diehard4, vagy misszióimpaszibül3 etc.). itt viszont az adrenalin (néha szó szerint) elemi része a filmnek. és szerencsére jutott stílusból, tempóból, humorból is bőven. plusz jóleső agyatlanságból is. ilyenkor mondja azt a' ember, hogy néha kell ilyen is. persze, de azért nem árt, ha egy ilyen film valóban "ilyen".

Ellen Page 3

ez csak úgy. hát igen, szerepelt az X-Men 3-ban, ami nem egy rossz balhé, ő volt Kitty Pride, kicsit átrohangált a falakon, meg jégkorizott is (nem a falakon), szövege nem is volt neki túl sok, de hát ez most nem is fontos (amúgy egy bizonyos rpg.hu nevű oldalon külön kiemelték azt a rohangálós részt - naná, hiszen jó is lett:)) )

Ellen Page 2: Hard Candy

Juno előtti, korai szerep, amiben E. Page megmutatja, mitől döglik a (...na mi? vagy ki? hehe). néha, nem állandó jelleggel, de úgy tűnik, mintha ez az Ellen Page kicsikét túljátszaná a szerepeit, mintha egy bizonyos tipikus amerikai színjátszás nyomná rá a bélyegét a játékára: túldumálós, túl sok arc- és szemjáték... olyan ömériken sztájl. bár ennek előfordulása Page-nél ritka, de ettől akár hiteltelennek, túltechnikázottnak is tűnhetne, kizökkenthetné a kényesebb nézőt, ellenben: olyan ereje és jelenléte van a vásznon (képernyőn), hogy néha belefagyasztja a boci csokit a seggedbe. kertelés nélkül kimondom, egy vérbeli s z í n é s z n ő - vel van dolgunk és még fiatal, úgyhogy kíváncsi vagyok, miket fog még művelni a jövőben. a Hard Candy-ben viszi a vállán a filmet, nagyon jó váltásokat produkál, érzékenyből gonosz, vagányból szomorú, őrült, okos, eltökélt - azt sem tudjuk, kicsoda-micsoda valójában. a film egyik alapmotívuma, ahogy a két főszereplő, küzdelmük során folyton adogatnak egymásnak, változnak az előjelek, a nézőként hozzájuk fűződő viszony és az érzelmi skálákon ide-oda hányódunk. színpadi műnek is simán elmenne, hiszen végig általában egy belső térben vagyunk (ház) és a két főszereplőn kívül a többi, pár percre felbukkanó karakter, illetve külső helyszín elhanyagolható. tehát kétszereplős kamaradarab (ha jól nevezem nevén), amiről szó van. izgalmas, székheztapasztó munka lett, képileg nagyon jó kis minimál dekor-kolor megoldásokkal (hűvös színek, vagy totál vörös, pink háttér ésatöbbi), nagyon sokban építve a színészeire, a párbeszédekre, a téma és annak feldolgozása is kiváló szerintem. thriller, az agyasabb fajtából. megtudunk dolgokat, de vajon igazak-e? kapunk-e 100%-ig biztos válaszokat? miért teszi azt, amit tesz a Page játszotta karakter, mi motiválja? a film kis lolitás mókaként indul, de nem tudunk meg semmi konkrétat, csak sodródunk előre, majd kapunk némi zúzást á lá Tortúra, a végkifejletben pedig hab a tortán az elmaradhatatlan csavar. hiába, a sok fis-fos közé, tömegtermelés ide vagy oda, bekerül néha egy pöpecebb cucc is a szórásba odaát, amerikai földön. kicsit más a zsáner, de akik ezt a filmet összehozták, azok pakolták össze a 30 napon túl gyógyuló besötétedést is - ami a minőséget illeti, a két film közt szakadéknyi különbségek vannak.

Ellen Page 1: Juno

most hadd következzék némi lelkesedés is: bizonyos JUNO c. filmről, ami nálam totál betalált. vicces, kedves, a komoly témát (tinédzser-kori terhesség, adoptálás, szerelem-szeksz-gyengédség:) stb.) jól kezelik, kellően jól egyensúlyoznak a drámai és a humoros pillanatok között és felrémlik egy már elfeledett(nek hitt) műfaj, az ifjúsági film is - konkrétan Adrian Mole ugrott be párszor. van némi retrózás is, ami erre rásegít, pl. a főcím, ami szintén telitalálat lett: idétlen rajzfilm-és fotóanimáció kevercs, szaggatott mozgatással, és nagyon patent zene van alá rakva, frankón működik - belül meg kisüt a nap, nőnek az illatos virágok, fütyörésznek a felhők. ideális példája annak, hogy mennyire fontos egy filmnél a jó kezdés, illetve a jó főcím. általában a legtöbb filmnél csak ezt sikerül teljesíteni, filmet csiholni aztán nehezen sikerül úgy, hogy másfél órán át működjön, de Junóéknál ez is összejött. végig mosolyogtam, miközben néztem és ez bazi fontos, hogy legyenek ilyen filmek. na és persze a főszereplő csajnak is köszönhető a siker, illetve az általa játszott vagány és koravén karakternek. Ellen Page stílusosan és érzékenyen, széles skálát bejárva (hol humoros, hol komoly, hol kiscsaj, hol felnőttke) játszik és nem utolsósorban, mint csaj tökre bejön nekem:). gyorsan le is szedtem még pár filmjét, pl. a Hard Candy-t ...talán mindjárt írok arról is. Juno rulez, nálam az év mozija a Nem vén-film mellett. amikor a csaj szerelmet vall a fiúnak... és a végén egymásnak gitároznak és énekelnek (kamera leheletlassú kizoom) - hát akkor bakker az ember szerelmes akar lenni, de rögtön.

moziBÓN voltunk

bón, mert félárú, kuponos mozizás volt, jeah. a Street Kings-et választottuk, ami kábé a Kemény Zsaruk sorozat mozis megfelelője, csak kb húszszor gyengébb. jól indul, de aztán mégis közepes lesz, van benne pár szép eksön (még az elején kapunk egy befulladt, folyton vodkázós, korrupt kienu-t, aki a végére úgy belendül, hogy hozzá képest a Desperado akcióparádézása járókeretes balhénak tűnik - persze túlzok). jó színészek is vannak, csak a szerepük kicsit ásítós, plusz sajna a 'mondanivaló' sem úgy jön át, ahogy kéne. abszolút felejthetőség. ugyanezt a témát (mindenki korrupt, senki sem szent stb.) sokkal erősebben dolgozták fel a már említett Kemény Zsarukban. amúgy Forest Whitaker mind a kettőben szerepel, csak éppen ellentétes szerepben. persze, egy TV-sorozatban sokkal több lehetőség is nyílik egy téma kibontására (főleg időben), de, csak összehasonlítás végett, ott 45 percben sokkal több minden történik, mint ebben a moziban 2 óra alatt. sűrűbb, odabaszósabb, minden szempontból (pl. operatőri munkát tekintve kiváltképp) köröket ver a 'mozis verzió'-ra: azért írom így, mert a fröcsis plakátokat is érdemes összehasonlítani, meg a korrupt zsarus alaptémát - szóval, vajon ki nyúlt kitől és mikor és hogyan stb. mindegy, a TV nyert.

hé, hó, vámpír

itt ez a film, ez a 30 napos besötétedés Alaszkában. sajna nem 100%-os. sajna mostanában csak ilyen filmeket sikerül látnom, hogy mindig az fogalmazódik meg bennem, ó, beh lehetett vón ezt meg ezt jobban is, és akkor mennyire jobban örülnék én, az egyszeri néző. de nem, mert biztos a Marketing Nagykönyvében az áll, hogy minek, jó lesz az úgyis, elég a bamba népeknek a közepes. ki tudja. na de nézzük, mik a pozitívumok, mert jutott belőlük: nagyon jó hangulatteremtés, a havas táj, hófúvás, az elsötétített városka és úgy általában az alapsztori telitalálat. kapunk néhány jól megküldött beszaratós és aratós jelenetet, szép a vér a havon, a vámpírok épp eléggé félelmetesek, plusz elegánsak is (szóval cool a küllem), a színészcsapat se gáz. a zenéje is nagyon jó lett szerintem, minimál elektro-zörejek, szikár dob-break. az egyik legjobb a zene. ami lerontja az átlagot: a fene sok logikátlanság, amikor pl. a "maroknyi túlélő" így-úgy kicselezi az über-vámpírokat, akik viszont igazából úgy lettek nekünk bemutatva, hogy kb senki se lenne képes előlük meglógni: nagyon gyorsak, okosak, előre terveznek, csapatban dolgoznak, szuper kifejlett szaglásuk van stb. fél nap alatt mindenkit szétmészárolnának - de hát akkor meg nem is lenne film, persze. plusz a fájdalmas, ásítós horror-, stb. klisék bántóak helyenként, amelyek mindenkinek unalmasak, aki látott már párszáz filmet életében... betesznek ennek a filmnek, pedig kb akkorát szólhatott volna, mint a 28 nappal később, ha nem nagyobbat. de sajna, középszer marad, felejtős. nem tudunk meg sok háttérinfót a vámpírokról sem, honnan, miért, hogyan? semmi. csak úgy. pedig bazira jó lenne tudni. a film egy képregényből készítődött, vsz abban ezekre a vágyott kérdésekre válasz is érkezik. na de ez van, ne síránkozzunk, lehetett volna ez rosszabb is. mint pl. egy másik film, egy bizonyos black sheep, ha már a horroroknál tartunk. az aztán igazán szar lett, tanítani kéne, hogy mennyire. mint ahogy azt is tanítani lehetne, hogy a trailere viszont atompenge lett - de ez már más tétta

vasas

a vasas pasast maga róberdani dzsunyor színielőadásában láthatjuk. a képregényhősről vajmi keveset tudtam csak, a film se nagyon izgatott ("á, biztos egy újabb közepes szuperhősös fos"), de olyan sokan dícsérték, hogy már kíváncsi lettem. és lőn, egész korrekt, határozottan kb az egyik legjobb (komolyan vehető) képregénymegfilmesítés idáig. nem annyira art, mint a Hulk vagy a Sin City, de minek is, amikor tök másról szól. jól összefogott, gördülékeny, pöpec kis film, van stílusa, humora, a színészgárda is csak emel rajta - nem beszélve Speier úr frankó fordításáról, aki hálisten nem átallott becsempészni némi nyelvi humort is, lehet majdan idézgetni ("Előbb a sajtos, aztán a sajtós?"). persze a klisék itt is kikerülhetetlenül halmozódnak, sajna sok újat nem kapsz a történetvezetésben, de a tálalás működőképessé teszi az egészet. kifejezetten jó, hogy nem megy át gagyiba, nem válik cikivé a szuperhősösdi téma, tán kicsit felnőttebb, kicsit hihetőbb. külön öröm volt számomra a sok robot-kütyü (a Transformers rögtön fel is rémlett). olyasmi film ez, amelyen jól elszórakozol és jólesik rá visszaemlékezni - kb. 2 napig, mert azért utána sikerül ezt is elfelejteni:). viszont van kis meglepetés, ha végigüljük a filmet a leges-legvégéig, ugyanis az uccsó felirat után megjelenik mindenki kedvenc bad motherfucker-je, hadd vigyorogjunk.

Vasember - a képregény (by LM, from the hőskor)

Vasember - a muvi (hőskor á lá 2008)