Blama sátor
Ismét kijutottam a Szigetre, hejj, ismét képregényezés kapcsán. Corró is jött volna velem, ha éppen aznap nem kólintja fejen a malária. Úgyhogy egyedül mentem, vittem a kis rajziskolás cuccokat, meg printelt képregényoldalakat dekorációnak (össze voltak hengerelve és a beengedő szekuritis volt oly kedves azonnal szétlapítani, mint egy ellenőrzésképpen, nem-e pálinkákat vagy kézifegyvereket akarok becsempészni a papírlapok közé berejtve, nesze neked 40ezer Ft printköltség - a srác a faszképzőben valószínű ötösre vizsgázott, de ilyeneket csak halkan gondoltam, mert a maradék fogaimnak még örülni akarok pár évig). Naszóval, megtaláltam a képregényes sátrat a civil központban... elég sírnivaló volt. Egy db árva asztal, slussz. A nap elől mi behúzódtunk az árnyékba, tehát vendég már nem is nagyon fért volna el. Sebaj, úgysem jött sok látogató. Ebből a szempontból nagyon hervasztó volt az egész, el is maradt az összes meghirdetett programunk, a printek se ragadtak a sátorfalra. Vicc, hogy akkor meg minek kellett annyira rohanni, copycatbe stb. De legalább csináltam kis utolsó pillanatos promó-matricákat, öntapadós fóliára nyomva, ami elég vagányul tud kinézni. A sátor meg inkább csak a mi saját beszélgetős sátrunkká vált, tehát végső soron nem éreztük rosszul magunkat:))
A sziget maga meg... koszos, sok ember, lökdösődés, tonnányi helyes csaj, a szokásos. Apocalypticán bent meg lehetett dögleni a tömegben, a zenére nem is tudtam koncentrálni, csak a minden irányból ide-oda tolongó, jövő-menő heringtársaimra, kint meg csak valami búgás hallatszott az egészből. Koncertek: kicsit voltunk mindenhol, éppen elég ideig: arzte, trotty pisztolz, transglobal underground, számomra ismeretlen hc-bandák a talentum színpadon... nagy százalékban rokkos éjszaka lett ez tehát (köszönhetően egy bizonyos biciklistának). Aztán nem bírtam hazamenni anélkül, hogy ne egyek egy csipszes-nágetszes-szalszás kombót. Ettem, jólesett.
Lö képregényes sátor (amikor a fotót készítettem, az érdeklődők tömege mögém rejtőzött el)
MKA-s sztikkerek by LM e co.
Rokk-fotó (e torzpofa láttán, bízvást mondom, maga Dave McKean is megnyalná a szája szélét)
Ismét kijutottam a Szigetre, hejj, ismét képregényezés kapcsán. Corró is jött volna velem, ha éppen aznap nem kólintja fejen a malária. Úgyhogy egyedül mentem, vittem a kis rajziskolás cuccokat, meg printelt képregényoldalakat dekorációnak (össze voltak hengerelve és a beengedő szekuritis volt oly kedves azonnal szétlapítani, mint egy ellenőrzésképpen, nem-e pálinkákat vagy kézifegyvereket akarok becsempészni a papírlapok közé berejtve, nesze neked 40ezer Ft printköltség - a srác a faszképzőben valószínű ötösre vizsgázott, de ilyeneket csak halkan gondoltam, mert a maradék fogaimnak még örülni akarok pár évig). Naszóval, megtaláltam a képregényes sátrat a civil központban... elég sírnivaló volt. Egy db árva asztal, slussz. A nap elől mi behúzódtunk az árnyékba, tehát vendég már nem is nagyon fért volna el. Sebaj, úgysem jött sok látogató. Ebből a szempontból nagyon hervasztó volt az egész, el is maradt az összes meghirdetett programunk, a printek se ragadtak a sátorfalra. Vicc, hogy akkor meg minek kellett annyira rohanni, copycatbe stb. De legalább csináltam kis utolsó pillanatos promó-matricákat, öntapadós fóliára nyomva, ami elég vagányul tud kinézni. A sátor meg inkább csak a mi saját beszélgetős sátrunkká vált, tehát végső soron nem éreztük rosszul magunkat:))
A sziget maga meg... koszos, sok ember, lökdösődés, tonnányi helyes csaj, a szokásos. Apocalypticán bent meg lehetett dögleni a tömegben, a zenére nem is tudtam koncentrálni, csak a minden irányból ide-oda tolongó, jövő-menő heringtársaimra, kint meg csak valami búgás hallatszott az egészből. Koncertek: kicsit voltunk mindenhol, éppen elég ideig: arzte, trotty pisztolz, transglobal underground, számomra ismeretlen hc-bandák a talentum színpadon... nagy százalékban rokkos éjszaka lett ez tehát (köszönhetően egy bizonyos biciklistának). Aztán nem bírtam hazamenni anélkül, hogy ne egyek egy csipszes-nágetszes-szalszás kombót. Ettem, jólesett.
Lö képregényes sátor (amikor a fotót készítettem, az érdeklődők tömege mögém rejtőzött el)
MKA-s sztikkerek by LM e co.
Rokk-fotó (e torzpofa láttán, bízvást mondom, maga Dave McKean is megnyalná a szája szélét)bejegyezte: LM | 5:38 du.
4 megjegyzés:
Köszi a beszámolót!
Mindig bírtam a kendőzetlen stílusod, még ha nem is mindig értek vele egyet ;)
Te, mint a portrét késztő (még ha esetleg most nem is történt ilyen –bár a kólásflakon…) a portrérajzolást, hogy éled meg –milyen gondolatok cikáznak, ha cikáznak ilyenkor benned? –felvetődik e, hogy később ilyen hüleséget fognak tőled kérdezni? :)
helló. mi történt a kólásflakon?:)
ja, most nem portréztam, nem jöttek el az Alvin és a mókusok.
köszi a kérdést, még sosem interjúvoltak meg:). nos, cikázás: általában arra gondolok, hogy jól sikerüljön a rajz. és persze gyorsan, finomat akarok készíteni. ez hol betalál, hol mellémegy kicsit. Frizzoli kedélyesen elbeszélget a modellekkel, engem ez csak zavarna. még nem vagyok túl profi ebben a portrézásban, bár egy-két rendezvényen voltam már, de ritkán, ezért nem is megy rutinból, vegyes a színvonal, kb. minden 2-3. rajz jó - azért nem is rossz arány. igyekszem kicsit kísérletezgetni is, ne legyen minden rajz egyforma stílusú - ez néha attól is függ, mit hoz ki belőlem az adott modell. egyelőre még iránykeresés van: az utóbbi időben egy olyan vonal mentén haladtam, hogy legyen a karakter minél rajzfilmesebb (pl. a Helyei-portré is ilyen). görcs-szitu: előfordult már, hogy egy szép csaj, ha szembeült velem, egyszerűen nem tudtam róla jó rajzot készíteni. azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire szép, és görcsösen JÓ rajzot akartam készíteni, hogy ezt visszaadjam - persze richtig nem sikerült:).. rájöttem, hogy lazára kell venni a figurát, elsősorban nekem tetsszen a rajz - hiszen én készítem. az csak jó, ha a modellnek is bejön. történt már olyan is, hogy láttam a modell arcán a csalódottságot, becsúsznak ilyenek, de szerencsére a legtöbb embernek idáig tetszettek a róluk készített rajzaim - legalábbis a mosolyokból ezt szűrtem le.
hú, jó sokat írtam, remélem, oké:)
Köszi a részletes választ, jó volt olvasni!
Teljesen oké! :)
kólásflakon: Bayer Antal képes élménybeszámolója (http://www.kepregeny.net/?p=3067)
5. kép „Mátyás méretet vesz a kólás üvegről, ha már Alvinékra hiába várunk.”
http://www.kepregeny.net/galeria/gal/Talalkozok/080817_Sziget/05_20080815_Sziget_(Tony).jpg
ja, emlékszem:). ezt a szöveget Tóni költötte a képhez. próbáltam vagányul pózolni, mikor kiszúrtam, hogy fotóz, erre akaratomon kívül kólásflakon-méretlevevővé (íhh, micsoda szó) degradálódtam, így utólag:)
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal