Ellen Page 1: Juno

most hadd következzék némi lelkesedés is: bizonyos JUNO c. filmről, ami nálam totál betalált. vicces, kedves, a komoly témát (tinédzser-kori terhesség, adoptálás, szerelem-szeksz-gyengédség:) stb.) jól kezelik, kellően jól egyensúlyoznak a drámai és a humoros pillanatok között és felrémlik egy már elfeledett(nek hitt) műfaj, az ifjúsági film is - konkrétan Adrian Mole ugrott be párszor. van némi retrózás is, ami erre rásegít, pl. a főcím, ami szintén telitalálat lett: idétlen rajzfilm-és fotóanimáció kevercs, szaggatott mozgatással, és nagyon patent zene van alá rakva, frankón működik - belül meg kisüt a nap, nőnek az illatos virágok, fütyörésznek a felhők. ideális példája annak, hogy mennyire fontos egy filmnél a jó kezdés, illetve a jó főcím. általában a legtöbb filmnél csak ezt sikerül teljesíteni, filmet csiholni aztán nehezen sikerül úgy, hogy másfél órán át működjön, de Junóéknál ez is összejött. végig mosolyogtam, miközben néztem és ez bazi fontos, hogy legyenek ilyen filmek. na és persze a főszereplő csajnak is köszönhető a siker, illetve az általa játszott vagány és koravén karakternek. Ellen Page stílusosan és érzékenyen, széles skálát bejárva (hol humoros, hol komoly, hol kiscsaj, hol felnőttke) játszik és nem utolsósorban, mint csaj tökre bejön nekem:). gyorsan le is szedtem még pár filmjét, pl. a Hard Candy-t ...talán mindjárt írok arról is. Juno rulez, nálam az év mozija a Nem vén-film mellett. amikor a csaj szerelmet vall a fiúnak... és a végén egymásnak gitároznak és énekelnek (kamera leheletlassú kizoom) - hát akkor bakker az ember szerelmes akar lenni, de rögtön.