Match Point

most már evezzünk komolyabb vizekre. Woody papa is így tett, és milyen jól tette! Kasszandra álmával még nem kokettáltam, de ha az is van ennyire jó, akkor elmondhatjuk, hogy az öreg klarinétos okostóbiás újjászületett! bár hozzáteszem, nem ismerem a teljes munkásságát, csak nagyvonalakban, de mostanában a Woody Allen név egyet jelentett nálam a "jaj, ne már!"-al, főleg, amióta hálisten bealudtam a HollyWoody Történet-en, ami rosszabb, mint a legrosszabb Szeszélyes Évszakok (na jó, talán túlzás). úgy tűnt, a májsztró már csak önmagát utánozza, lélekelemzős, negédes kis filmjeiben, ami kb. már a woody-fanoknak se nagyon jön be. no de mit hozott a kisjézus: csinált egy Match Point-ot, egy igazi, szó szerint komoly (azt mondhatnám: érett) filmet a Bűnről, a Bűnbeesésről, arról, hogy egy szépreményű ifjú miként tolja magát önszántából egyre lejjebb és lejjebb a posványba. ez nem akciófilm, szépen csordogál a cselekmény, mégis székhez szegez. feszülten figyelsz és átéled, ahogy a főhős végül megadja magát és a könnyebb (igazából a legnehezebb, keserves) utat választja - és bár az elején szurkoltál neki, a végén súlyosan megveted. a fiú összeszedi minden bátorságát, hogy aztán fejet hajtson a gyávaságnak - örökre. óh, micsoda szavak! na, de komolyan, ez a film rendesen meg lett oldva, elég mélyre megy, mély nyomot is képes hagyni, és tényleg FILM, nem csak lazán odalehelt, vicces woody-szkeccsek sora. még ilyet, sokat! Kasszandra, nemsoká randizunk;)