utólagos kaffogás tisztelettel

Idén is megrendezésre került a KAFF, vagyis a Kecskeméti Anim. Feszt. Pár rövidfilmemet vetítették, olyanokat, amelyek egy-egy féléves iskolai feladatra készültek. A suli kiválasztott néhányat, nevezték, lement. Igaz, reggel 9-10-kor, amikor kb. a kutya se nézte meg őket, de sebaj, ez az egész fesztivált jellemezte úgy-ahogy. Gyakorlatilag a meghívott vendégek java képezte egyúttal a közönséget is, plusz a gyerekzsűri volt még jelen narancsszín pólókban, de hát nekik kötelezővé tették, ők lettek a „kiválasztottak”, szegények…

Ami a legjobb volt a számomra az egészben, hogy meghívott vendég voltam, kaptam ingyen szállást, ingyen élményfürdőzést, ingyen csárdázást, hatalmas bukkot á lá Annecy, (kis hibákkal benne, pl. nekem az a Snickerses filmecském le se ment, amiről képet közöltek a könyvben). Ámbátorkodjam megjegyezni, hogy az már kevésbé tetszett, hogy nem vetítették le a kaffos-nyanyás szignálfilmemet, amit tavaly félévkor csináltam… Úgy tudtam, levetítik, arról senki sem szólt, hogy lesz még egy utózsűri. De sebaj, egyáltalán nem volt tétje, de azért jó lett volna látni, kíváncsi voltam. Majd ha megtanulom, hogy kell a utube-ra pakolni, felteszem oda.

A fesztiválon látottak közül a legszörnyűbb a kísérleti filmes szekció volt, igazi kemény, hazavágós témák, jobb rájuk nem is emlékezni… Mindehhez tegyük hozzá, hogy a nagyvetítőben végig irdatlan meleg volt, meg lehetett tőle pusztulni. Ha ehhez hozzáadunk pluszba még egy ilyen lepusztító filmválogatást, kész a krízis. Talán a gagyi pólók legyártása helyett beinvesztálhatnának egy ventillátorba vagy valami.

Szerencsére voltak jó cuccok is, pl. az Annecy-válogatás, vagy a japán és az orosz (főleg az orosz!) népmese-blokkok (csak az a hangbemondó pasi ne lenne, annyira gáz, hogy az hihetetlen, az egyik japán filmnél az egész mozi röhögött rajta, szerencsére félúton abbahagyta, szóval totálbéna az egész megoldás, úgy ahogy van, valami felirat lenne legalább, vagy inkább ne legyen semmi, csak ne ez, mert ez szó szerint CIKI).

Hazai oldalról rengeteg gázos ügy: Rófusz F. filmje például, katasztrófa, de még sorolhatnám, ha nem lennék befáradva. De: volt viszont egy Magyar népmesék-epizód, ami aztán 3 díjat is bezsebelt, annyira nagyon hülye volt, hogy még. Még ilyet, sokat. Nagyon jól összehozták. Az a típusú hülyeség, abszurd, amit addig fokoznak, amíg kicsordul a könnyed a röhögéstől. És nyert a Ducky (ejtsd: dákki) Tomek is, ami külön öröm, szeretem a filmjének (Életvonal) a hangulatát, de főleg a zenéjét. Igazi fesztiválfilm, szerintem.

Összességében véve volt valami vidéki, nyugdíjas hangulata az egésznek, az öreg bácsikák csaptak egy bulit a haveroknak (azt, hogy ezt hogy s miként, azt majd megmondja a Patrovics Tamás), voltak sörözések, sok-sok dumálás arról, hogy majd mindent megreformálunk, aztán persze semmi se lesz (persze nincs teljesen igazam, vannak ugyanis ígéretes, mozgolódó ifjak, akik nem pofáznak annyit, inkább csak dolgoznak, nem úgy, mint egyesek, és most magamhoz szóltam)… Ja, jut eszembe, volt MKA-kiállítás is, sőt, előadás, ahol Bayer Tóni hősiesen (tényleg riszpekt neki) leadta az előadását, első körben nekem és a Fritz Zolinak! A végére azért már lettünk talán tízen. Great. Szóval a magyar képregény, amely szókapcsolattól már kiráz a hideg mostanában, nem vonzza továbbra sem a tömegeket, de sebaj, mert ahogy láttuk, a magyar animáció sem.

Hát akkor én most el is megyek aludni.