s n i k t

nem egy rossz képregény ez... tisztességes munka. szépen, elegánsan, ritmusosan felplánozott akciók á lá manga (és a jobbik fajtából szerintem), kellemesen tipózott hangfestés kavar bele a képekbe, utópisztikus, nyomasztó szájberpánk jövőkép, amit kapunk, először a digitális színezés kissé soknak tűnik és fölösleges giccsnek hat, de végső soron a színválasztás rásegít az atmoszférateremtésre, a sok mutáns-szörny-robotnak (akik "mandátumok") pedig kifejezetten jól áll a hozzájuk pattintott fémes csillogás. mint ahogy azikszmentagjarozsomákunknak is jól áll, ahogy át lett ültetve mangába. vékony, bőrjakós gyerek, fiatalodott pár évet, nem az a behemót izomgép, ahogy helyenként szokás ábrázolni. szűkszavú, mint ahogy az egész képregény az. nincs sok duma, nincs kecmec, a felvezetés, a magyarázkodás csak pár oldal, aztán adjunk az akciónak, snikt. de nem is baj, ez egy másfajta vállalás, nem filozófikus értekezés, és nem is lelki konfliktusok, jellemfejlődések kibontása, bogozása. akció-scifi, ahogy a műfaji besorolás is mondja, annak pedig kiváló. a szörnyek karakterdizájnjába szerelmesedtem bele leginkább, bár a részleteiket nehéz kibogozni, mert a rajzoló, Nihei Cutomu inkább az odakentebb, firkásabb vonalat viszi, mint a tűpontosan kidolgozott stílust, de sebaj.
jól esett ilyen képregényt kézbevenni, ahol az alkotó érti és jól alkalmazza a képregény nyelvét. nem görcsöl, nem hősködik, teszi a dolgát. a végeredmény pedig nem fekszi meg a gyomrot, nem esel hasra, de jól szórakozol és ez az, ami számít.