napi adag

van egy tuti blog, amit nemrég fedeztem fel: a neve napi adag. a fickó, aki működteti, nagyon jó képeket gyűjt össze a reklám, a dizájn, és a gerillamarketing (vagyis szegről-végről street art) stb. területeiről és jó kis szövegeket is társít hozzá. én társadalmi munkaként értékelem, amit csinál, mert az itthoni, sivár reklám-életnek (és nemcsak annak(...)) volna mit tanulnia, merítenie ezekből a legtöbbször valóban kreatív, lendületes, vicces és főleg friss megoldásokból. a frissesség az, amit valahogy itthon nagyon ritkán lehet megtalálni. szóval társadalmi munka, nekem (és agytágítás és útmutatás), de kár, hogy nem jut el sokkal több emberhez.

leszántja a fejed-mozi

megnéztem végre a Grindhouse-t, amit itthon szétszedtek két részre, mint ahogy már korábban írtam. szóval első körben a Tarantinnyo-féle Death Proof-t, magyarul Halálbiztos-t lehet megnézni. mindenkinek ajánlom, ugyanis ROHADTJÓ FILM!!! hejj, nagyon tetszett. igazi moziélmény. sokan síránkoznak, mert nem lett túl sikeres film a hazájában (gondolom elsősorban producer úrék könnyeznek). Tarantinnyo bácsit is temetik páran, hogy már nem a régi az öreg. pedig szerintem pont hogy ugyanaz, mint eddig, egy filmőrült, aki imád filmeket készíteni és szeret mindenféle stílusokban megmártózni, néha pedig nekimenni a szabályoknak. és az a fajta trash, amit ő csinál, a legszínvonalasabb trash-ek egyike a Földön... nagyon ért a csomagoláshoz. bár mindig oldszkúl stílusokat emel át, és vesz elő a sufniból á lá '70-es évek, kb úgy érzem, hogy egyúttal mindig stílusteremtővé is válik, amit csinál (és lábujjmániás, vagyis ráadásul rokon lélek). kúl itt minden, az összes csaj, a kocsik, a zenék, jók a direkt belepakolt hibák, sérült filmszalag-imitáció, hanghiba stb (a "grindhouse-osságot" hangsúlyozandó), sőt, ha nem lenne a filmben mobiltelefon, vagy mp3-lejátszó, azt hinném, nem is ma játszódik a sztori... idáig a Kill Bill volt a legakciódúsabb mozija, most itt egy következő (megtarthatná ezt a szokását és még szülhetne pár ilyet). hiába pofáznak rengeteget a filmben, Tarantinónál ez már alap. unalmasnak tűnő, rengeteg dumázás, popsis, szűknacis trendi csajok locsognak egy csomót, aztán durrbele, a végén leszakad egy comb... aztán újabb trendi-csaj-locsogás etap, ezek viszont már keményebb csajok, és fordul a kocka, a fináléra a girl power lehengerlő erővel tarol, száguldanak a szétzúzott kocsik a tanyasi vidéken, szegény Kurt Russel pedig nagyot visít, mielőtt (...). én meg elégedett vagyok, mert ismét fogyasztottam egy nagyon finom hamburgert (vagy hotdogot, amit ténylegesen fogyasztottam a film után, pirított hagymával, hmm, a Kossuth mozi mellett van a hely - the name is "patkóbandi") . amúgy a tesójától leválasztott film hosszabb és ma este megnéztem itthon a "házimozin" a teljes Grindhouse-t (moziból felvett verzió, fokozandó a trash-érzést), összehasonlítás végett. és örülhetünk, mert pl amit a hazai mozikban láthatunk, abban helyet kap a lap-dance jelent, amit az originalból kinyisszantottak poénból, mint elveszett jelenetet (missing reel!:) a szemetek)... és láthatjuk, amint a bika-arcú, csini Butterfly (Vanessa Ferlito!) nagyon szexit táncol a vágott arcú Kaszkadőr Mike-nak, plusz mág pár jelenetet. szóval már egyáltalán nem bánom, hogy szétszedték a mozikat, pláne, hogy a Planet Terror annyira nem is jön be, mint a Death Proof, a trailerben összevágva jobbnak tűnik. rossznak nem rossz, de kevésbé emlékezetes, kevesebb szemet gyönyörködtető képet kapsz, inkább csak egy nagy baromkodás és stílusparódia az egész (a helyes McGowan kisasszonyt ki ne felejtsem).
örülök, örülök.

robots in "this guys"

vagyis "disguise"... dúdoljuk a jó öreg dallamot. sose voltam valami nagy Transformers-fan, de azért érdekelt, hogy oldották meg ebben a moziban az átalakulásokat stb. jelentem, elég jól. helyenként túlságosan is... vagyis alig lehet látni az egészből valamit. a robotok dizájnja nagyon jól kidolgozott, nagyon részletes. viszont nagyon gyors a mozgatásuk és gyakran olyan gyorsak az átalakulások vagy épp a csaták a filmben, hogy gyakorlatilag követhetetlenek. csak azt látod, hogy néhány izgő-mozgó, óriás fémhalom ide-oda tekereg, mozdul, elvileg bunyóznak, az rendben is volna, csak nézőként kényelmesebben érezném magam, ha legalább a koordinátákat be tudnám lőni, ki, merre, miért, mikor. a legvégső csatában már feladtam, nem tudtam eldönteni, épp melyik a jó robot, melyik a rossz... az rendben van egyfelől, hogy gyakorlatilag ettől válik hitelessé az egész, ettől érzed az óriásrobotok erejét. viszont néhány filmes fogódzó nem ártott volna (pl. helyenként egy totálkép). a rengeteg egyéb logikátlanságról ne is beszéljünk, amiktől hemzseg a film (ügyes trükk, hogy olyan gyors tempójúvá tették a filmet, hogy miközben nézed, nemigen jut időd elgondolkodni ezeken a bukfenceken, mert mindig van valami újabb fordulat).
michael bay rendező amúgy nagyon nagy állat, az jön be neki legjobban, ha városokat rombolhat le, nagy ricsajjal, nagyon látványosan, lásd armageddon. pedig amúgy más vonalon is működhetne, persze azzal lehet, nem keresne többszázmilliókat, de ki tudja. konyít ugyanis valamit a filmkészítéshez, ez érződik azon, hogy sok helyen a film nem veszi túl komolyan magát, sőt egyenesen már vígjátékba megy át. ez teszi szimpatikusabbá, emlékezetesebbé a filmet. az első egy órája egész kellemes, jó a felvezetés, jól vannak kezelve a főszereplők (bár némelyikük végig megmarad egydimenziósnak, pl a katona fickó, vagy a miniszter, de a főszereplő srác egész jó fej, a csaj meg irdatlan csinos), van benne jónéhány vicces elborulás (pl amikor a dagadt néger kiszakad az üvegajtón menekülés közben), hülye mellékkarakter (john turturro), és az is jó ötlet, amikor a robotok nem robotként küzdenek egymás ellen, hanem autóként egy üldözéses jelenet során. a pozitívabb hatás sokban köszönhető speier dávidnak is, a fordítónak, aki a legócskább szövegeket is mindig képes leleményesen feltupírozni.
de a legvégső nagy csinn-bumm már elég fárasztó, tényleg lerombolnak mindent, amit érnek (van benne viszont egy alulról filmezett, lassított snitt, amiért külön jópont jár). meg is fájdult a fejem a végére. szóval készíthetne egyszer egy szimplább filmet ez a bay, lenne hozzá érzéke, hogy összepakoljon egy jobb ízű vígjátékot, kihagyva belőle mondjuk az Amerika-zászlót, a pátoszt, a nyáladzást, a hősködést, és a túlzott pirotechnikát. a jó karakterérzéket, a látványvilágot és a gördülékeny történetmesélést pedig megtartaná, aztán, no, megint meg lenne mentve a világ, csak kicsit másképpen.

utólagos kaffogás tisztelettel

Idén is megrendezésre került a KAFF, vagyis a Kecskeméti Anim. Feszt. Pár rövidfilmemet vetítették, olyanokat, amelyek egy-egy féléves iskolai feladatra készültek. A suli kiválasztott néhányat, nevezték, lement. Igaz, reggel 9-10-kor, amikor kb. a kutya se nézte meg őket, de sebaj, ez az egész fesztivált jellemezte úgy-ahogy. Gyakorlatilag a meghívott vendégek java képezte egyúttal a közönséget is, plusz a gyerekzsűri volt még jelen narancsszín pólókban, de hát nekik kötelezővé tették, ők lettek a „kiválasztottak”, szegények…

Ami a legjobb volt a számomra az egészben, hogy meghívott vendég voltam, kaptam ingyen szállást, ingyen élményfürdőzést, ingyen csárdázást, hatalmas bukkot á lá Annecy, (kis hibákkal benne, pl. nekem az a Snickerses filmecském le se ment, amiről képet közöltek a könyvben). Ámbátorkodjam megjegyezni, hogy az már kevésbé tetszett, hogy nem vetítették le a kaffos-nyanyás szignálfilmemet, amit tavaly félévkor csináltam… Úgy tudtam, levetítik, arról senki sem szólt, hogy lesz még egy utózsűri. De sebaj, egyáltalán nem volt tétje, de azért jó lett volna látni, kíváncsi voltam. Majd ha megtanulom, hogy kell a utube-ra pakolni, felteszem oda.

A fesztiválon látottak közül a legszörnyűbb a kísérleti filmes szekció volt, igazi kemény, hazavágós témák, jobb rájuk nem is emlékezni… Mindehhez tegyük hozzá, hogy a nagyvetítőben végig irdatlan meleg volt, meg lehetett tőle pusztulni. Ha ehhez hozzáadunk pluszba még egy ilyen lepusztító filmválogatást, kész a krízis. Talán a gagyi pólók legyártása helyett beinvesztálhatnának egy ventillátorba vagy valami.

Szerencsére voltak jó cuccok is, pl. az Annecy-válogatás, vagy a japán és az orosz (főleg az orosz!) népmese-blokkok (csak az a hangbemondó pasi ne lenne, annyira gáz, hogy az hihetetlen, az egyik japán filmnél az egész mozi röhögött rajta, szerencsére félúton abbahagyta, szóval totálbéna az egész megoldás, úgy ahogy van, valami felirat lenne legalább, vagy inkább ne legyen semmi, csak ne ez, mert ez szó szerint CIKI).

Hazai oldalról rengeteg gázos ügy: Rófusz F. filmje például, katasztrófa, de még sorolhatnám, ha nem lennék befáradva. De: volt viszont egy Magyar népmesék-epizód, ami aztán 3 díjat is bezsebelt, annyira nagyon hülye volt, hogy még. Még ilyet, sokat. Nagyon jól összehozták. Az a típusú hülyeség, abszurd, amit addig fokoznak, amíg kicsordul a könnyed a röhögéstől. És nyert a Ducky (ejtsd: dákki) Tomek is, ami külön öröm, szeretem a filmjének (Életvonal) a hangulatát, de főleg a zenéjét. Igazi fesztiválfilm, szerintem.

Összességében véve volt valami vidéki, nyugdíjas hangulata az egésznek, az öreg bácsikák csaptak egy bulit a haveroknak (azt, hogy ezt hogy s miként, azt majd megmondja a Patrovics Tamás), voltak sörözések, sok-sok dumálás arról, hogy majd mindent megreformálunk, aztán persze semmi se lesz (persze nincs teljesen igazam, vannak ugyanis ígéretes, mozgolódó ifjak, akik nem pofáznak annyit, inkább csak dolgoznak, nem úgy, mint egyesek, és most magamhoz szóltam)… Ja, jut eszembe, volt MKA-kiállítás is, sőt, előadás, ahol Bayer Tóni hősiesen (tényleg riszpekt neki) leadta az előadását, első körben nekem és a Fritz Zolinak! A végére azért már lettünk talán tízen. Great. Szóval a magyar képregény, amely szókapcsolattól már kiráz a hideg mostanában, nem vonzza továbbra sem a tömegeket, de sebaj, mert ahogy láttuk, a magyar animáció sem.

Hát akkor én most el is megyek aludni.