tallini házfal

...plusz egy táblakép (szigáros medve) tőlem.

szentendre street-art

Cicájái, madárokjai

...ezeket is csinálgattam e nyár során

nyuszu, global

nyuszu szentendrén rajzolódott a hétvégén, egy "képregényiskola" alkalmából... összvisz 3 látogatónk volt, egy tengerbiológus-tanonc lány, meg egy klímapaleontológus-tanonc lány, plusz egy be-nem-áll-a-szája 10 éves fiú:)... jót beszélgettünk a globális felmelegedés várható következményeiről... állítólag még 10 évünk van hátra, nekünk embereknek, amíg Föld anyánk v apánk le nem dob minket magáról. ha azt vesszük, hogy pl. a környékünk-beli erdő tele van szemetelve, vagyis senki rá se szarik, mit csinál, akkor már épp itt van az ideje egy kis büntinek. aszittem, legalább 40-50 évünk még csak van hátra. a 10 elég durva. de hogy mi lesz velünk? vagy szétégünk vagy szétfagyunk. jól hangzik, már alig várom, a francba is:(
globál-cucc. ha ilyen kemény a helyzet, miért nem világosítják fel jobban az embereket vajon a médiákok? mindenki kussol, és tovább szemetel... PLEASE, PEOPLE, OPEN THE MINDS AND THE EYES, K'MON!! the countdown is starting

Szizsé 2007, avagy ha NINcs tömeg, NINcs gond

hát, akárhogy vesszük, egy másik álomfélém is teljesült a nine inch nails-koncerttel. csakhogy ezt is másnak képzeltem. hogy őszinte legyek, nem tudom, milyennek. a koncertek szarok - ha rossz helyen állsz. előre mentem, hogy lássak is valamit, na erre basztam rá. mindenki más is persze előre ment, így heringként szorongtunk egymáson, persze beállt elém egy szimpatikus, félrészeg kétméteres fazon, ügyelnem kellett arra, ki ne üsse a szemem a könyökével. a hangosítás meg: a lábdob keményen fel volt turbózva, átrepesztette a nyakcsigolyámat kábé... híjj. amúgy a koncert fasza volt, rent treznorék mindent beleadtak, szolid, elegáns fekete szerkóban, nyakkendőstül, helyenként elég kemény és minimál vizuális támadással (na most pont nem a nyakkendőre gondolok). kb sima rokkoncertként indult a móka, slágerekkel, aztán úgy, approkszimetli a koncert (akarom mondani, a "hangverseny") felétől számítva mindenféle szir-szar noise hangfecni is gyilkolta a füleket, izgi volt (látvánnyal együtt nagyon ütött, valami rácsra vetítettek, ami mögé egyszer be is bújt a banda és úgy zenéltek tovább). a végén, amikor jólesőn felborogatták a mikrofonállványokat, a parádézó gitárgyilkos gitáros pedig, ha jól láttam, nekiverte a gitárját a padlónak, szóval mindezután egy kötelező vissza erejéig frenk rezthorn még előadott egy "karácsonyi" dalt, hálisten. annak örültem, pláne, hogy már hátrébb mentem, távol a többi heringtől (áldassék, aki kitalálta a kivetítőket). igazából még pár lassú, befordító szám tán elkélt volna még, amiket pl. a fragile-ről ismerek és szeretek. meg az egyik kedvenc metálos tépést se nyomták le, hiányzott... ennyi. jónak persze, hogy jó volt. valaki, egy bizonyos illető, ennyit mondott csak (bár a koncertet nem látta-hallotta): "kamuzenekar". hát, ezt azért nem mondanám... vmit azonban mégis (amúgy kalambósan hátrafordulva, "asszonyom, még valami"): még a NIN előtt volt a The Hives... ők sem voltak semmik, igazi vadállat, de jólöltözött (ő is), rokkhuligán énekessel, (de az már egy másik történet).... meg aztán.... na jól van, megyek, megnézem a Choppert most.

BBB - Beastie Boys Balaton

régi álmom teljesült azzal, hogy láttam a bestiácska fiúcskákat élőben. eljöttek ungáriába, a balatonra (vajon fürödtek-e?). utolsó esélyem volt, legközelebb már csak mankóval jönnek, ha jönnek. felmerül a kérdés, vén fejjel is reppelni fognak-e (valóban nem sok repper tata van a világon, talán csak Dzsópesi). a koncert pöpec volt, mégis éreztem valami hiányérzet-félét... talán kinőttem belőlük, már elmúlhatott a hajdanvolt lelkesedésem (na nem, azt azért mégsem). pedig játszottak mindenféle stílusban, ahogy az elvárható tőlük, oldszkúl reppek, hc-számok, dzsesszes elszállás, és tetejébe mikszmájszter úr is kitett magáért szkreccs-ügyben, a közönség imádta, nem kicsit. voltak kis helyes vizuálok is... nekem meg nagyon kellett pisilnem is egyfelől (hála isten, nálam volt egy üres üveg...), másfelől meg az egyik kezemben végig fogtam a fotógépem (a másikban meg a -khmm- üveget), így elég nehezen tudtam oldottan bulizni:) de végülis egy álom teljesült, beírhatom a naplómba-blogomba, ollé. ezek meg öregen is mennyire fiatalok bírnak lenni, na jó, nem vénséges apókák még, viszont a mentalitásuk megfogadandó-követendő.