úbazeg

...vajon valaki olvassa egyáltalán ezeket? ha nem, az se baj, legalább gyakorlom a fogalmazást

kulocity, roham

hejj, megvettem az underground-sreet-art-hungarian stb. grafikus sztár Stark Attila könyvét, amit hogy-hogy nem, kiadtak, méghozzá a lelkes rohamosok... anno még a Pontonban láttam ezt a könyvet, nagyon megtetszett, ez volt Stark A. diplomamunkája. guszta kis könyv, az ember azonnal megvenné. meg is lehetett, ha csengettél Attilának tízenvalahányezret, mert saját költségen (print) ő maga csinálta volna meg (a kötést). de most kiadták, olcsóbb is így, éljen. belelkesültem. vittem dedikáltatni, de csalódnom kellett, Attila már kissé be volt állítva, kedve se volt nagyon, gyorsan odafirkantott valami őszíntétlen, gagyi rajzot, szevasz (vagy éppen ettől volt őszinte? végülis nem kell, hogy valaki jó kedvvel dedikáljon). de mindegy, spongya rá, amúgy kedves srác(nak tűnik, lévén nem ismerem). és megvan a könyv! de már eltelt néhány év, és az akkori lelkességem kissé alábbhagyott... eleinte. aztán minél többet lapozgatom, annál inkább tetszik. tetszik, mert bátor. olyan, mint egy szkeccsbuk, olyan, mint egy napló. a hagyományos értelemben nem képregény, sőt. inkább csak elvétve tartalmaz képregényes elemeket. normálisan "olvasni" sem lehet. lehet nézegetni, lapozgatni, bele-beleolvasgatni.. idő kell, hogy beérjen. és biztos mindig más, mindig újabb dolgok tárulnak fel, ahogy egyre többet nézegeted.
izgalmas. és kiborító, amikor oldalakon keresztül szenved valami nő miatt és felszakad ezer seb, és fröcsögnek a káromkodások és a tus... kínlódás, ami cseppet sem vicces. jó az íze ennek a könyvnek, mégha helyenként igencsak nyomasztó is a világa. de jó látni, ahogy ez az ember magába szív mindent (igen, "szív", lehet kacsintgatni), a város zajait, koszait, jót és rosszat, illatokat és bűzt, átfolyatja magán, hogy aztán megszülessenek ezek a grafikák, firkák, street art és egyéb. úgy gondolom, egyfolytában rajzol, ez az élete és ez le is jön a művekből, amiket csinál.
és nem utolsó sorban egy remek grafikus, akiről szó van. bírtuk régen is, most is. a Roham magazinnak a mostani 4. számát is ő dizájnolta, idáig ez lett a legszebben kivitelezett számuk. jól választottak, csak így tovább.

s n i k t

nem egy rossz képregény ez... tisztességes munka. szépen, elegánsan, ritmusosan felplánozott akciók á lá manga (és a jobbik fajtából szerintem), kellemesen tipózott hangfestés kavar bele a képekbe, utópisztikus, nyomasztó szájberpánk jövőkép, amit kapunk, először a digitális színezés kissé soknak tűnik és fölösleges giccsnek hat, de végső soron a színválasztás rásegít az atmoszférateremtésre, a sok mutáns-szörny-robotnak (akik "mandátumok") pedig kifejezetten jól áll a hozzájuk pattintott fémes csillogás. mint ahogy azikszmentagjarozsomákunknak is jól áll, ahogy át lett ültetve mangába. vékony, bőrjakós gyerek, fiatalodott pár évet, nem az a behemót izomgép, ahogy helyenként szokás ábrázolni. szűkszavú, mint ahogy az egész képregény az. nincs sok duma, nincs kecmec, a felvezetés, a magyarázkodás csak pár oldal, aztán adjunk az akciónak, snikt. de nem is baj, ez egy másfajta vállalás, nem filozófikus értekezés, és nem is lelki konfliktusok, jellemfejlődések kibontása, bogozása. akció-scifi, ahogy a műfaji besorolás is mondja, annak pedig kiváló. a szörnyek karakterdizájnjába szerelmesedtem bele leginkább, bár a részleteiket nehéz kibogozni, mert a rajzoló, Nihei Cutomu inkább az odakentebb, firkásabb vonalat viszi, mint a tűpontosan kidolgozott stílust, de sebaj.
jól esett ilyen képregényt kézbevenni, ahol az alkotó érti és jól alkalmazza a képregény nyelvét. nem görcsöl, nem hősködik, teszi a dolgát. a végeredmény pedig nem fekszi meg a gyomrot, nem esel hasra, de jól szórakozol és ez az, ami számít.

the coffee is back

mármint újra itt a kávéházi menü-dizájn, mivel zorro bá volt oly kedves és...