KRTEK és az átkos hőskor visszasírása egy összeszedetlen - másnéven spontán - szösszenetben

Ha már megemlítettem, akkor kapjon posztot a kisvakond, gyerekkorom (vagy -unk) egyik kedvence. Ha jól vettem le, csehül krtek a neve:).. Szerintem nagyon aranyos világ a vakondé, a Zdenék Miler nevű cseh grafikus ugyanúgy "tapétázik", mint Mr. Biskup, vagyis abszolút minimál, amit csinál, de sokmindent zsúfol egybe és jó arányérzékkel teszi. Koherens, látványgazdag és jellegzetes világ.
----------------------------------------------------------------------------------
Erről most eszembe jutott, hogy: rengeteg mesekönyv van manapság, amelyek édeskés grafikájukkal maximum a hányingert keltik a jobb érzésű/ízlésűemberben. Erről nagyon sokat lehetne beszélni, úgy rémlik, újonnan alig születik olyan -hazai- gyerekkönyv, amiben jó grafikák lennének, értsd: van stílusuk is, egyediek, a gyerekeknek ugyanyúgy tetszhetnek, mint a felnőtteknek és minőséget képviselnek. Én a giccses, kikent-kifent egytucat-rajzokat (a tipikus "hajszálazós" technikát) nem tartom feltétlen minőségnek, hiába ölnek bele rengeteg munkát a rajzolóik - sokszor egyúttal a rajzot magát is megölik. Nem is csoda, hogy egy csomó régi gyerekkönyvet adnak ki újra, a régi grafikákkal: Vackor pl., vagy a Réber László által illusztrált rengeteg gyerekkönyv, még lehetne sorolni. Pedig szerintem vannak jó grafikusaink, akik meg tudnák oldani a feladatot, lásd a Csimota kiadó könyveit. Talán megint az van, ami a képregényesek (MKA) örök problémája is, hogy épkézláb sztorik nincsenek, vagyis ebben az esetben jó mesék, bár a mai mese-helyzetbe mostanában nem ástam magam bele mélyebben (persze, mert már évek óta feladtam)... Ha jól emlékszem, pl. a Süsünek lett folytatása, ami minőségben messze alatta maradt a réginek.---------------- Mint ahogy rengeteg minden egyébbel így van hazai fronton: hisz gyerekfilmek sincsenek, pedig voltak, rajzfilmsorozatok sincsenek, pedig voltak, a méltán híres home-made szinkronok sem olyanok már, mint voltak egykor, mé' lenne más a helyzet a mesekönyvekkel. Sírjunk, sírjunk... satöbbi. Ami ma jó, az a... Tesco.. talán. Vagy a Mekdonác. Nem, a izé... Mónika Balázs só (van még olyan?). Az a legfurább számomra, hogy az "átkos"-ban, amikor minden szar volt, az ilyen dolgokat minőségi módon tudták szállítani, fontos volt. Ma meg az ilyenekre szarva van, persze abszolút nincs ilyenekre állami pénz, szóval a mani máshova megy és máshonnan.. Há', maj'csak lesz valahogy. Apropó, régebben a regényeket is illusztrálták, rengeteg jó grafikus, rengeteg jó rajzzal, de ma már, gondolom, ez is luxus. Viszont a Mekdonácban tök finom az a reggeli méreg, amiben egy hokikorong formájú tükörtojás-izé van, mmm....
--------------------------------------
(na mindegy, folyt.köv.)