vidám dolgok égen-földön

perpetuum mobile á lá ugrabugra. ezt a kutyát évekkel ezelőtt szültem, és most épp kapóra jött, egy ilyen gif-próba postnál...

ellenben ezek a szörnyek tök újak. elkélne nekik egy kis mező, meg valami ég, felhők... talán majd egyszer. talán... egyenlőre így is elég hülyék.

új idők járnak

avagy beindul a fröccsenet. ezzel a tintapacás logószerűséggel láttam el az utóbbi postjaimban szereplő fotókat, hogy kicsit eszklu... ekszluzi... vitivásázoljam őket.
/exkluzívizáljam? van ilyen szó?/

Kortárs körkép rovat

Monoriné a birka,
avagy a péceli street art sz*rba szökkenése

Nem túl friss, de történelmi jelentőségű hír: Pécelen felütötte fejét a street art! Mulasztásomat helyreigazítandó adok hírt róla, hiszen az elmúlt tavaszi félév során borították el kis városkánkat ezek a míves "monorinés" feliratok. Tippem szerint valamely diák ezzel a módszerrel akarta megbosszúlni, hogy az egyik tanárja (called "Monoriné") egyszerűen lebirkázta őt az órán. A megaláztatást többszörösen és lehetőleg minél nagyobb nyilvánosságot kapva akarta visszafizetni, és ehhez a street art széles eszköztárából merített - felvirágoztatva ezzel a nullán stagnáló helyi graffiti/street art-életet és új színnel gazdagítva a porosodó, beszürkült, már-már unalomba fúló tré... öö péceli közterek látványát. Ismét egy példa arra vonatkozóan, hogy általában a művészre igenis inspirálólag hathat egy őt ért krízishelyzet. És ennek folytán ajándékozódhatunk meg mi, az átlagos, alantas közönség hazugság- és olcsóságmentes - hiszen a legőszintébb belső indíttatásból fakadó - művészetének legjavával.

A klasszikus vörös felirat, amely történelmet írt...

...a tréceli központi ellátóvállalat falán volt látható (sajnos azóta ezt a falat ellopták).

Ismét egy grandiózus felirat, ezúttal piros színben, a péceli vasútállomás falán (megfigyelhető, milyen szervesen illeszkedik környezetébe, egyben fel is javítja, a szemnek és a léleknek kedvessé téve azt)

A méltán híres kék felirat - a kék szín fontos korszakváltást jelöl

Variáció: új, eszköz, a stencil (mesteri) használata

Színváltást követően szóbeli bővítménynek is szerencsés tanúi lehetünk a hentesüzlet falán, melyben valószínűleg maga Monori úr kapja meg a magáét (a "lau" idegen szó használata már-már ördögi ihletet sejtet)

A jelen: Monoriné (és a papucs) már a múlté. A hentesüzlet újrafestett falán látható, hogy egy újabb csoport kezdte meg művészi gerillahadjáratát. Az új áldozat neve: Ferenczi Ági.

Szürke és kék, avagy újabb Pestképek

A Keletinél található ez a kis szösszenet, szerintem elég sűrű, találó humorú. Kábé jellemzi is a jelenlegi itthoni (fos) helyzetet, közélet stb. A betört kirakatüveg, mint háttér is sokatmondó.

Kis street art-ízelítő a Dózsa György útról. Érdekes + elég rémisztő az a fej a rücskös falon. Robi csak integet kedvesen, mielőtt tovapöfögne:)). A nyuszisnál külföldi elkövetőre tippelek (rendesen végigszórta rajzokkal az egész utcát amúgy)

Blama sátor
Ismét kijutottam a Szigetre, hejj, ismét képregényezés kapcsán. Corró is jött volna velem, ha éppen aznap nem kólintja fejen a malária. Úgyhogy egyedül mentem, vittem a kis rajziskolás cuccokat, meg printelt képregényoldalakat dekorációnak (össze voltak hengerelve és a beengedő szekuritis volt oly kedves azonnal szétlapítani, mint egy ellenőrzésképpen, nem-e pálinkákat vagy kézifegyvereket akarok becsempészni a papírlapok közé berejtve, nesze neked 40ezer Ft printköltség - a srác a faszképzőben valószínű ötösre vizsgázott, de ilyeneket csak halkan gondoltam, mert a maradék fogaimnak még örülni akarok pár évig). Naszóval, megtaláltam a képregényes sátrat a civil központban... elég sírnivaló volt. Egy db árva asztal, slussz. A nap elől mi behúzódtunk az árnyékba, tehát vendég már nem is nagyon fért volna el. Sebaj, úgysem jött sok látogató. Ebből a szempontból nagyon hervasztó volt az egész, el is maradt az összes meghirdetett programunk, a printek se ragadtak a sátorfalra. Vicc, hogy akkor meg minek kellett annyira rohanni, copycatbe stb. De legalább csináltam kis utolsó pillanatos promó-matricákat, öntapadós fóliára nyomva, ami elég vagányul tud kinézni. A sátor meg inkább csak a mi saját beszélgetős sátrunkká vált, tehát végső soron nem éreztük rosszul magunkat:))

A sziget maga meg... koszos, sok ember, lökdösődés, tonnányi helyes csaj, a szokásos. Apocalypticán bent meg lehetett dögleni a tömegben, a zenére nem is tudtam koncentrálni, csak a minden irányból ide-oda tolongó, jövő-menő heringtársaimra, kint meg csak valami búgás hallatszott az egészből. Koncertek: kicsit voltunk mindenhol, éppen elég ideig: arzte, trotty pisztolz, transglobal underground, számomra ismeretlen hc-bandák a talentum színpadon... nagy százalékban rokkos éjszaka lett ez tehát (köszönhetően egy bizonyos biciklistának). Aztán nem bírtam hazamenni anélkül, hogy ne egyek egy csipszes-nágetszes-szalszás kombót. Ettem, jólesett.

Lö képregényes sátor (amikor a fotót készítettem, az érdeklődők tömege mögém rejtőzött el)

MKA-s sztikkerek by LM e co.

Rokk-fotó (e torzpofa láttán, bízvást mondom, maga Dave McKean is megnyalná a szája szélét)